Hihetelenül hangzik, de igaz: szinte verhetetlenek a svájci lányok: a Junggesellinnenabschied, vagy röviden JGA, Mädelsparty alkalmával nemcsak hogy korlátlan mennyiségű alkoholt tüntetnek el, hanem még tányérokat is vágnak földhöz. Tisztázzuk gyorsan, a tányértörés szokása nem előgyakorlat a majdani házasságban is biztosan sokszor fegyverként remekül bevethető tányércsapkodáshoz, hanem svájci hagyománytisztelet: (mondják ők): az u.n. „Polterabend” eseményre eredetileg a menyasszony és a vőlegény közösen kijelölt egy helyet és egy időpontot, amit a lehető legszélesebb körben elhíresztelnek, hogy mindenki eljöhessen, aki akar. Külön meghívás nincs is. Aki a későbbi esküvőre nem is meghívott, az is szívesen látott résztvevő ezen a különleges estén, csak annyi a dolga, hogy hozzon valami régi porcelánt, amit kötelező az esete folyamán összetörni (a földhöz vágva, ennél durvább módszereket azért nem várnak el): A cseréptörés zaja egyrészt elriasztja a rossz szellemeket, másrészt a törött cserepek szerencsét hoznak. Legalább is arrafelé.

Biztos, hogy a tányértöréssel nem merül ki az ötletek tárháza, hiszen egy szemfüles TV-társaság még casting-ra is hívja az igazán belevaló csapatokat, ahol a legeredetibb, legvállalkozóbb szellemű barátok vagy barátnők búcsúztatóját kamerával dokumentálják.

Ki ne felejtsük a sorból a németeket, annál is inkább, mert az üzleti szellem náluk domborodik ki a legszembeötlőbben. Szerényen csak Junggesellinnenabschied-nek, azaz leánybúcsúról beszélnek ők is, de az est során a menyasszony a hasára kötött dobozzal, ládikával „lép fel”: ebben a világon elképzelhető legkülönfélébb dolgok lehetnek (szabad a fantáziát szabadon ereszteni), és a tárgyakat a környezet férfitagjainak kell eladnia. Mivel már azt bebizonyította, hogy mint leány, jól el tudta magát adni (befűzött egy pasit aki feleségül veszi) most igazi kalmárszelleméről is tanúságot kell tennie. A befolyt pénzből lehet aztán finanszírozni sok mindent, bár leginkább az est során elfogyasztott italt.

Az olaszok, valószínűleg elég későn kaptak észbe, hogy a többi európai nációhoz hasonlóan gyorsan kövessék az amerikai girl-ök kitalálta partizásokat, és lehet, ennek az is oka, hogy az olasz vérmérséklet még mindig jobban ragaszkodik szenvedélyes, sokszor drámai, de mindenképpen hagyomány- és családtisztelőbb szerelmi és házassági szokásaihoz. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy már az elnevezés terén sem tudtak semmi újat felmutatni, egyszerűen olaszra fordították a Bridal Shower-t és a Bachelorette Party-t: Sposa doccia ill. addio al nubilato között lehet választani az olasz menyasszonyoknak.

Végül is mindenütt, mindenkor két fő vezérelv alakította a leánybúcsús tradicókat: először is gyűjtsünk be annyi pénzt, annyiféle módon, esküvő előtt-alatt-után, amennyit csak tudunk, másrészt vegyünk búcsút leánysorsunktól, akár vidáman, akár siránkozva, akár elegánsan, akár bárhogy, lehetőleg minél látványosabb keretek között.

Így nem csoda, hogy a „műfaj” számtalan formában virágzik, mind a mai napig, minden ország, nép, kultúra asszonyai – lányai körében, és szabadon dönthetünk, akár az önkifejezés egyik lehetőségeként is, hogy milyen vonalat követünk.