Lánybúcsú.eu

lánybúcsú tippek & trükkök
You must have Javascript enabled to use this form.

Egy orosz lánybúcsú

Viktóriával a török tengerparton ismerkedtem meg.  A strandolók tömegében rögtön feltünt a kisportolt, vidám bombázó, aki jobbnál jobb cuccokban jelent meg, és még a vízparton is márkás bőrtáskákból kereste elő a Lancaster naptejet vagy a Gucci napszemüveget. Szőke hajával, tökéletes fogsort kivillantó magabiztos hollywoodi sztár-mosolyával úgy festett, mint aki egyenesen mondjuk a BayWatch-ból libbent volna át az Égei-tenger partjára. Sose volt egyedül, hasonlóan barnára sült, életvidám barátnők vagy jobbnál-jobb pasik gyűrűje vette körül.

- Áj ászk ..pliiz juu – állt meg egyik nap előttem egy Nicon kamerát tartva kezében. Ekkor tudatosult bennem, hogy mégsem Kaliforniából tévedt ide barátaival a török riviérára. Néhány internacionális mutogatás és yes-ek után világossá vált, hogy fotósnak kérnek fel (sajna mégsem ök akartak engem fotózni, pedig már éppen fölvillant bennem a remény, hogy hátha éppen itt és most a török tenger habjaiban leszek én is világhir…).  Miután sikeresen készítettem néhány képet, kíváncsian egy, az oxfordi angol szerint is viszonylag tűrhetően kiejtett „vere ár ju from”-mal próbáltam a társalgást beindítani. Némi ismétlés és gesztikulálás, intonációváltás után viszont én nem értettem a végre megkapott választ: Tyumeny, tyumeny, - és mikor kikerekedett szememből rájöttek, fogalmam sincs, miről beszélnek, nevetve hozzátették: „Szibir” !

Ettől a perctől már gördülékennyé vált a társalgás, mert az én orosztudásom szintje éppen megfelelt az ő angol fluenszi-jének.

- Tessék? Szi-bé-ri-á-bóóól?! – Da, da, - Szibir, - továbbá gyorsan megnyugtatnak, nincs is annyira (mennyire?) hideg Tyumenyben, mert dél-nyugaton fekszik. Viktória egy bankban dolgozik, és minden évben egyszer-kétszer elutazik valamilyen szuper-csillagos útra. A lényeg a maximális szórakozás, lehetőleg minél magasabb luxus-színvonalon. Idén egy csapat barátnővel együtt lőtték be célpontként a török Riviérát, mert Viktoria barátnője, Szásenyka két éve itt ismerkedett meg Jurijjal, és most lesz szeptemberben az esküvőjük. Viktória kitalálta, hogy Szásenykát a barátnők „még egyszer utoljára” elviszik valahova, ahol szabadon kitombolhatja magát – persze Jurij nélkül.

„Kom tunájt mű vodka aerobik svimming pul „ és mutatja, hogy öt órakor. Aha! a vodka-aerobik az minden bizonnyal vizi aerobik szabatos oroszra fordítása, a voda azaz víz értelemszerűen vodkára higul ha már aerobik és főleg orosz… Én zavartan tiltakozom, nem is  azért mert én hozzájuk képest már olyan, de olyan idős vagyok, hogy én még átéltem amikor anno a 70-es években, amikor a Trapper farmeremet Leningrádban az utcán akarták letépni rólam (na, nem azért, mert annyira szexi voltam, illetve, bár szexi is voltam, de a Trapper még nálam is sokkal szexibb volt az akkori szovjet-orosz srácok számára) és száz rubelt is megadtak volna érte. Szóval, nem a kb. két évtized korkülönbség miatt húzódozom elfogadni az ajánlatukat a vodka-aerobikra, hanem inkább – hát, a „mani” miatt. Mert ők aztán nem számolják a pénzt, szemrebbenés nélkül fizetnek 35-40 eurókat egy-egy üveg sima borért, a koktélokról nem is beszélve. Én meg néha óvatosan körbenézve rendelek a pincértől egy 5 eurós jegeskávét, előtte fél órát alkudozva lehetőleg halkan, hogy ne ütközzön meg rajtam mindenki. De hát én nem egy szibériai bankban dolgozom, hanem csak egy pesti cégnél, nem tehetek róla.

Sikerül végül kivágni magam, némi furfanggal: „Ó de kár, ha tudtam volna, persze hogy veletek tartanék, de hát ma délután már wellness-programom van, pezsgőfürdőbe megyek egy csapat itt megismert magyar lánnyal, amolyan leánybúcsúztató partira, - magyarázom.

’Ti hogyan szoktatok partizni, ha egy barátnő férjhez megy? ’ – érdeklődöm. Összenevetnek, és már be sem áll a szájuk. Elfelejtik, hogy én nehezen tudom követni az orosz tempót, mármint nyelvileg, de a lényeg érthető, mondhatnám, magáért beszél. Ötletekért nem kell nekik se a szomszédba menni. Az egyik legutóbbi búcsú alkalmából például a menyasszony tiszteletére kibéreltek egy (kisebb) klubot, teljes zenekari felszereléssel, szintetizátorral, dobokkal, és minden egyébbel, és saját rögtönzött zenekarral mulattak és múlatták el az esküvőig hátramaradt időt. Egyszer meg felugrottak Moszkvába, hétvégi shoppingolásra – ma már nem kell a new york-i Fifth Avenue-ig menni, vagy netalántán a párizsi Champs Elysees butikjait felkeresni, Moszkvában több a luxus-üzlet. De a csúcs mégis Marina nevű barátnőjük leánybúcsúztató-partija volt, mert Marina bátyja a párizsi Vendôme téren lévő Ritz Hotelben bérelt ki szobákat az esemény alkalmából… Persze, azért ez nem minden nap történik meg, és nem mindenki ilyen szerencsés. Illetve, nem is ezen múlik. Bulizni, szórakozni százféle helyen százféle körülmények között lehet, de magunkat tényleg jól is érezni, csak egyféleképpen, és az mindenütt egyforma. Nekünk magyar csajoknak meg főleg azért nem érdemes irigykedni, mert ugyan kicsi, de centrálisan elhelyezkedő országunkban - vagy országunkból - kettő pillanat alatt jobbnál jobb helyekre eljuthatunk – ezt már én magyarázom orosz újdonsűlt barátnőimnek – mert pl. el lehet menni kávézni Bécsbe vagy sörözni Prágába, sőt, a Balaton ugyan még Tihanynál is mindössze 11 méter mély, de kimeríthetelen partizási lehetőséget kínál. Ezt viszont már nem sikerült se angolul, se oroszul kellően körülírnom, ezért azt javasoltam, legközelebb jöjjenek hozzánk, biztos, hogy nem fognak unatkozni. Viszont nem tudom folytatni a PR-t a magyarországi leánybúcsúnak, mert Viktória közbevágva meséli: rengeteg nevetés kísérte Kátya partiját, amikor tortasűtő versenyt illetve tortaépítést rendeztek. A kiindulás szerint már eleve mindenkinek egy kész tortával kellett érkeznie, aminek a belsejébe egy belesütött ajándék rejtőzött. A helyszínen aztán tovább ment a móka, mert a már kész műveket újabbak gyártása követte, majd egymásra tornyozták őket, de sajnos, 2 méter 22 cm-nél összerogyott…

A házasság a képzelet diadala az ész felett - ezt nem én mondtam, sőt nem is Viktória, hanem egy régi orosz mondás. Az kiderült számomra, hogy az orosz nők sem maradtak le a világ bármely más országában élő nőktől. És igen, volt/van leánybúcsú náluk is, hasonlóan a magyar leánysiratókhoz. Mert szögezzük le mindjárt, hogy az orosz tradicionális leánybúcsú elengedhetetlen – bár nem elegendő – követelménye a kiadós sírás volt: aki nem sír az asztalnál, sírni fog az oszlopnál – tartja az orosz mondás, azaz ha a menyasszony nem sírva búcsúzik otthonától, szüleitől és barátnőitől, egyszóval, leánykorától, akkor sírni fog majd a házasságában. Még külön profi síró-bábuskát is házhoz hívtak, nehogy egy pillanatra is fennálljon a veszély, hogy nem fog elegendő mennyiségű könny potyogni. De a sírással, sőt fizetett sírással még nem lehetett letudni a tradicionális búcsúzkodást. Hagyományosan a menyegző előtti napon a menyasszony, a  tekintetek elől ágytakaróba burkolva,  fürdőbe is ment barátnőivel, hogy teljesen megtisztulva érkezzen el a nagy napra. Majd a falu lányai összegyűltek a menyasszony házánál, kifésülték leánykorát búcsúztató barátnőjük haját, a leánykort jelképező szalagokat kiszedték, és a legfiatalabb kislánynak adták. Majd további éneklésekkel és sírás-sorozatokkal kísért copffonás következett: a menyasszonynak a másnapi eskűvő után, mint újdonsült asszonynak, már két copfot kellett viselnie.  A legénybúcsú sokkal többet megengedett a vőlegénynek (ezt meg persze rögtön sejtettük), de mivel a lakodalom két napig tartott mindig, mindenütt az egykori Oroszországban, ez valószínű úgyis olyan strapát jelentett, hogy ember, azaz nő legyen a talpán, aki végigcsinálja, így szerencsésebb volt egy kevésbé vad leánybúcsúból indítani a lagzit.

Persze, Oroszország hatalmas, az egyes vidékeken számtalan apró eltérés volt érvényes, de mindenütt egységesen elterjedt az a hiedelem, miszerint májusban semmiképpen sem szabad esküvőt tartani, mert május szerencsétlen hónap. Ezt néhányan ma azzal magyarázzák, hogy oroszul a május szó és a szenvedés hasonlóan hangzik, talán ezért alakult ki ez a babona…

Végül elgondolkodom, mint alapvető tanulságon, hogy nem is rossz ötlet az a vodka-aerobik, ráadásul még az orosz tradicionális fürdőzéstől sincs messze. 

Tetszett a cikk?

Új hozzászólás

You must have Javascript enabled to use this form.

Navigáció