Lánybúcsú.eu

lánybúcsú tippek & trükkök

Leánybúcsú tradíciók a világban - 1

Szerintem nem sokan gondolkodtunk el egy lánybúcsú szervezése előtt, hogy honnan is származik ez a tradíció, melyik országból ered, milyen sajátosságai vannak, hiszen annyi minden egyéb dologgal kell foglalkozni, hogy megvalósuljon a vágyott buli. Nézzük át, hogy kinek is támadt először ez a remek ötlete, honnan ered a leánybúcsú hagyománya, ami ma már a legtöbb esküvő kötelező eleme – az utolsó lányként eltöltött este a barátnők körében.

A leánybúcsú tradiciói

Ha keresgélni kezdünk, vajon mik a gyökerei a ma szokásos leánybúcsúztató partiknak, érdekes módon többféle forrást is találunk. A földkerekség menyasszonyainak szinte mindenütt kitaláltak valamit, amivel emlékezetessé válhat életük egy korszakának lezárása. Ám ahány ház, annyi szokás…

Egyes források szerint a hollandok tartottak először leánybúcsút, és a történet a kelengyéhez fűződött: egy fiatal lány szerelmes lett, ám szerelme ágrólszakadt legény volt. A gonosz apa természetesen megtiltotta lányának, hogy egybekeljenek, ám a lány szófogadatlanul mégis a fiút választotta, és a szerelemmel együtt a szegénységet is, mert persze a bősz apa megtagadta a szokásos hozományt. Erre a vőlegény barátai összedobtak egy kis apanázst az ifjú párnak… Ebből a 16. vagy talán 17. századi legendából ered tehát az ötlet, hogy ajándékokkal lássuk el a házasulandókat.

Vagy mégsem? Az angolok természetesen magukénak vallják az ötletet, sőt, szerintük már a 14. században meghonosodott náluk ez a jófajta szokás, és a sörhöz (is) kötődik: a vidámságot Bride Ale-nek hívták (bride=menyasszony, ale pedig az angol világos sör) - az esküvő előtt a menyasszony által főzött sört eladták (és megitták) és a befolyt pénz az ifjú pár hozománya lett. (Langland az 1300-as években írt híres Piers Plowman című erkölcsös művében is említést tesz egy ilyen eseményről.) Mindenesetre jövedelmező üzlet lehetett (akárcsak nálunk pl. a menyasszonytánc), mert később még rendelkezéseket is hoztak Anglia egyes vidékein, hogy mikor, mennyi sört főzhet az ara, és még az árat is limitálták. A sör és lakodalom a további századokban is tartós kapcsolatban állt: például a 19. században az esküvői ceremónia után futó- vagy lovasversenyt rendeztek, és aki elsőnek érkezett meg a menyasszony házához, jogot formálhatott, hogy az ífjú pár hálószobájába elsőként betehesse a lábát: miután megforgatta az ágyneműt, frissen készített, még meleg serrel lépett ki az ajtón és az érkező arának kínálta, aki a diadalmas győztesnek kitüntetésként egy szalagot adott.

Mielőtt visszakanyarodnánk eredeti témánkhoz, honnan is származik a leánybúcsú (avagy alias Hens party, hen party, junggesellinabend, entterrement de la vie de jeune fille stb.)  zseniális ötlete, illetve ki lopta el az ötletet kitől, időzzünk még el egy kicsit a sör és házasság párosánál, és nézzünk szét a Volga mentén, konkrétabban Chuvashia vidékén. Meglepő, hogy nem a vodkázás körül csúcsosodtak az események és a lakodalmas izgalmak, hanem a sör körül. Valószínűleg azért, mert jó sört gyártottak arrafelé, olyannyira, hogy mind a mai napig híres e nedűjük. Egy 18. századi ázsiai utazó szerint az esküvő előtti nagy mulatozáson kenyeret, mézet és sört szolgálnak fel, és a fénypont, amikor a vőlegény a menyasszonyt megcsókolja, és ettől fogva számítanak jegyespárnak. Ebben még sok különös nem is lenne, igen ám, de másnap visszajönnek a vendégek, és egy arra érdemes kiválasztott leellenőrzi, hogy érintetlen-e még a menyasszony. Ha nem, akkor egy legény egy lyukas bögrében sört kínál körbe úgy, hogy az ujját dugja a lyukba és amikor valaki szájához emeli a sörösbögrét, természetesen kihúzza a lyukból az ujját, és a kifolyó ital jelzi, hogy bár templomi esküvő még nem volt, a menyasszony…már asszony! Szerencsétlenebb esetekben, zordabb vidékeken ezzel be is fejeződött minden további ünneplés, mert a „megrontott avagy „megesett” lányt megkövezték…

Akárhogy is nézzük a dolgot, a leánybúcsú ötletét mégiscsak az amerikaiaknak sikerült leginkább tökélyre fejleszteni, bárhonnan is koppintották az ötletet. Mint ahogy az eredetileg a német Hamburg városából származó húspogácsa (többek között), a leánybúcsú is Amerikában futott be karriert: igazából az 1900-as években találunk a társadalmi lapok, női magazinok oldalain először beszámolókat a felsőbb körökben elterjedő divatról: és Bridal Shower-nek nevezik. A Shower elnevezés a Viktoriánus időkből ered, amikor az ajándékokat egy ernyőbe rejtették, és amikor kinyitották a „paraplét”, zuhanyként hullott a menyasszony fejére a sok-sok ajándék. Az alapgondolat ugyanaz maradt tehát: ajándékozzunk. Az ilyen partik résztvevőinek száma változó: volt, ahol csak a rokonokat, koszorúslányokat hívták meg, másutt szinte mindenkit, aki a későbbi esküvőre is hivatalos volt. A minél nagyobb, annál jobb elve feltétlen dominált. 

A cikk folytatás jövő héten...

Tetszett a cikk?

Hozzászólások

Beküldte Panni (nem ellenőrzött) -
Jó kis írás!

Új hozzászólás

By submitting this form, you accept the Mollom privacy policy.

Navigáció